A brazil színházi világ egyik legkedvesebb és mindenki által ismert örökmosolyú dívája, a magyar születésű Eva Todor.
Fodor Éva 1919-ben született Budapesten, első színházi szereplései még Budapesthez köthetőek, ahol kisgyerekként táncolt az Operában. Családja az I. világháború utáni gazdasági nehézségek elől menekülve 1929-ben úgy döntött, Brazíliába költözik. A kis Éva érkezésük után rögtön, a rákövetkező évben folytatta balerina karrierjét a rio-i Nagyszínházban.
Színészi karrierje sem váratott sokáig: első szerepét 12 évesen kapta meg.
17 évesen a színház igazgatója megkérte a a fiatal színésznő kezét, ezek után pedig sorra írta az Éva személyiségére szabott darabokat.
A színésznő rendkívüli képességét a naív komika szerepében már ekkor megcsillogtatta.
Fiatal kora ellenére nagysikerű darabok legfőbb csillaga volt. Megalapította az ‘Éva és az ő művészei’ nevű társulatot, ahol a korszak legnagyobb színészeivel dolgozott együtt a ’60-as évek végéig.
A komédia nagmestere skatulyából a 60-as évek közepétől megjelenő drámai szerepeivel sikerült kilépnie.
Első filmszerepét 1960-ban kapta A két tolvaj szerepében, ami a korszakot fémjelző chanchada vígjáték filmirányzat egyik utolsó darabja volt.
(Os dois ladrões - A két tolvaj tükör jelenete, a brazil filmművészet egyik epikus részlete.)
Az igazi sikert végül a televízió hozta meg a színésznő számára, aki 21 szappanoperában és minisorozatban szerepelt.
A TV sorozatok sorában, mind közül a leghíresebb a Locomotivas-ban (1977) nyújtott szerepe.
Részlet a Locomotivas sorozatból, melyben a mi kedves Isaurank (Lucelia Santos) is szerepel. Eva Todor az 5. perc után tűnik fel a színen.)
Utolsó TV-s szereplése a Magyarországon is nagy sikert aratott India - Álmok útján (Caminha da Índias) sorozatában szerepelt, ahol a brazil közönség által annyira kedvelt Dona Cidinha szerepét játszotta.
(Részlet az India-Álmok útján című sorozatból Eva Todor, Dona Cidinha szerepében, a tipikus világoskék öltözetében és azzal a bizonyos utánozhatatlan huncut mosollyal.)
Utolsó filmes szereplése a Meu nome nao é Johnny című 2008-as nagyjétákfilmhez köthető. (lásd a képet.)
A cikkhez szükséges anyaggyűjtés során gondolom a művésznő életének a töredékét sem sikerült megismernem, mégis olyan mesés gazdagságú életútba sikerült betekintést nyerni, ami sok-sok ember álma. Brazília legkedvesebb Dona Eva-ja 94 évesen mai napig eleget tesz meghívásoknak, interjúknak, összejöveteleknek, kihasználva az élet minden apró, boldog pillanatát. Bárcsak találkozhatnék a művésznővel, adhatnék egy jó, nagy mackós, brazil ölelést, ő pedig azokkal az örökkön mosolygó szemeivel fogadva elmesélné a brazil színművészet egyik legtermékenyebb, legszínesebb és valószínüleg leghosszabb életútját. Dárga Évike néni, remélem nem veszi tolakodásnak, de azt hiszem, kutyakötelességem Önt felkeresni.
....
(A Magyarok és híresek Brazíliában cikksorozat korábbi írásai:)
Magyarok és híresek Brazíliában: Mestre da Luz (A fény mestere), Thomaz Farka
Magyarok és híresek Brazíliában: Tihany, a cirkuszok pápája
Magyarok és híresek Brazíliában: Edificio Martinelli, Dél-Amerika első, legmagasabb felhőkarcolója
Magyarok és híresek Brazíliában: Ofner cukrászda, az édességek királynője
Magyarok és híresek Brazíliában: Az első magyarok
Magyarok és híresek Brazíliában: Gyorstalpaló történelem óra
Magyarok és híresek Brazíliában
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.