Kalandiparos São Paulo-ban

São Paulo ad otthont a világ legnagyobb meleg felvonulásának, a Gay Pride-nak, amit az idén ezen a hétvégén tartanak. Az idei mindenképp különleges lesz, hiszen május 15-én a brazil törvényszék törvénybe foglalta, - cselesen van megfogalmazva a törvény - hogy a hivatalok nem utasíthatják vissza az azonos neműek házasságát.

Argentina és Uruguay után, Brazília a harmadik latin-amerikai ország, ahol végre törvényesen egybekelhetnek az azonos neműek. Őszinte gratulációm Brazíliának ezirányú nyitottságáért. Pipa erre is.

(Alábbi írásom a tavalyi felvonuláskor készült.)

 A são paulo-i Gay Pride a világ legnagyobb felvonulása, bekerült a Guiness rekordok könyvébe röpke 4-5 millió résztvevővel. São Paulo-ban meleg közösség igen meghatározó, főleg itt a belvárosban. Londonban a meleg negyedben éltem, Párizsban is láttam sok embert, aki nem titkolta párválasztását, itt viszont úgy érzem, ez mindennél természetesebb. Teljesen elfogadott, bár tény, hogy brazíl viszonylatokban ez a nyitottság főleg São Paulo-ra vonatkozik. Nem tudom, mennyire változott az öregkontinens és az otthoniak hozzáállása a kérdéshez az utóbbi időkben, kicsit úgy érzem, még mindig tabu, szégyellni kell, titkolni. Örömmel tölt el, hogy ez itt nem téma, nem kell vállalni, bizonygatni, teperni. Van aki szőke, van aki moreno, van aki egy nő mellett és van aki egy férfi mellett boldog. Pronto. Lehet, hogy generációs kérdés is, a fiatalok egyáltalán nem akadnak fel ilyeneken. Persze ne feledjük, egy több mint 20 milliós megapoliszról van szó, vannak itt is morgó lelkek, nekem szerencsére csak az ellenkezőjére van példám.

Sok meleg párt látni mindenhol, és különösen sok leszbikus párt. A leszbikus párok között nagyon sok a tinilány. (Személyes véleményem szerint kicsit összekeverhetik a kamaszkori barátságot a szexuális kíváncsisággal, de lehet, hogy tévedek.) Tudni kell azt is, hogy nagyon sok gyönyörű nő és férfi áll ugyanazon az oldalon - lélegzetelállítóan és felháborítóan gyönyörűek. Nekem is nagyon sok meleg munkatársam és barátom van, nagyon szeretem őket. Vídámak, trendik, kreatívak és valamiért nagyon szeretnek engem. Néha kabaréban érzem magam velük: tény, hogy állandóan nevetünk.

Na de a parádé. Bánom, hogy lemaradtam róla. Pedig nagyon közel volt hozzánk a móka. A híres Avenida Paulista-n indult, São Paulo ikonikus sugárútján, amihez minden fontos esemény és bizniszélet köthető. A Paulista-tól a mi házunkig tartott a felvonulás, dirrel-durral, jókedvvel.  Megállapíthattam századjára, hogy a brazilnál nagyobb parti nép nincs a világon és mivel pont hazafelé tartottunk, a felvonulás utózengéseként láthattunk pár emlékezetes dolgot. Például egy nagydarab, kövér nőt, aki tangabugyiban sétálgatott kézen fogva a nála jóval alacsonyabb barátjával. Nem tudtuk levenni a szemünket a nagy kerek…bundájáról (a fenék hétköznapi megnevezése portugálul). Talán még bele is pirultunk, de nagyon jót szórakoztunk. Főleg, amikor megálltak egy bódénál és a nőci teljes terpesszel előrehajolt a pultnál. Lehet, hogy ők az egyenjogúságot a hiányos öltözet elismerésében követelték. A másik atrakció egy ’A bárányok hallgatnak’ filmbeli álarcot viselő ember volt, durrogó láncfűrésszel a kezében. Szerencsére nem volt semmi rémséges hír másnap az újságokban, homoxuálisokat mészároló láncfűrészesről. Elképesztő dolgokat látok nap mint nap, erre azért még mindig rácsodálkoztam, ellentétben a tömeggel, aki nyugodtan tántorgott a berregő láncfűrész mellett. A sok, repdeső tündérfiúka, angyalka és királylány pedig tényleg egy jókedvű, jóleső mosolyt csalt az ember arcára. A tolerancia mosolyát, hogy ebben az égvilágon semmi rossz nincsen, sőt, ez a provokatív, vicces nép jókedvet, nevetést visz az életünkbe. Persze vannak bőven a meleg barátaim között is, akik elitélik a felvonulást, fanyalognak és kikérik maguknak - ők nem tartoznak ehhez a csőcselékhez.

A mindenféle ideológiai transzparensek, egyenjogúságot hírdető, megbrotránkozatató vagy lélekhez szóló passzus közül egy nagyon egyszerű ragadta meg a figyelmem, ami összegzi a megmozdulás lényegét:

’ A szerelemhez mindenkinek joga van.’