São Paulo városának gasztronómiai sokszínűsége tagadhatatlanul az imigránsok öröksége. Aki a brazil gazdasági motornak számító megapoliszban él, olyan kulináris örömökben lehet része nap mint nap, amiért megbocsátható a város minden nehézsége.
Sokszor találjuk magunkat olyan helyzetben, hogy kitágult pupillákkal, gyönyörtől eltorzult tekintettel csak ennyit tudunk rebegni: - Mennyei!
Édesszájúakra különös veszély leselkedik a városban. Jobb felvértezve érkezni egy cukrászdába: mindenképp együnk előtte, lehetőleg egy kis édeset is. Az sem árt ha észben tartjuk, hogy mekkora, szomorú gömböcökké dagadhatunk, ha nem vagyunk mértéktartóak. ( Legyek intő példa: ideköltözésem óta harmadjára voltam olyan rosszul, hogy elzöldűlt fejjel, rongybaba módjára kullogtam a kicsi kölykök mögött, mert rekordidő alatt belapátoltam 5 ember desszert adagját. Lett is belőle intim ölelkezés a wc kagylóval és üvöltve... nos tudjuk.)
A város méreténél és kulturális sokszínűségénél fogva több ezer hely igyekszik becsábítani a különösen édesszájú brazil közönséget.
Az Ofner egyike ezeknek a nagyobb neveknek. Háromszáz féle édesség különlegességből lehet választani, amiből mintegy 13 ezer darab fogy el naponta.
Jelentem, boldog áldozatként, én is szaporázom a lépteim a cukrászda irányába, bármikor arra vetődnék. Először az előkelő Jardim negyedben vittek el a helyiek által sikknek tartott cukrászdába. Ó azt az eclair-t soha nem fogom elfelejteni.
Egyszer utánanéztem, honnan is jön az Ofner név. - Akár magyar is lehetne - gondoltam magamban. (Akkor pont minden és mindenki magyar volt körülöttem.)
Bingo.
Ofner Anna, a magyarországi születésű imigráns, jó háziasszony lévén, süteményeket készített a családnak, barátoknak, szomszédoknak. Híre terjedt az isteni réteseinek, tortáinak. Megrendelései lettek hamarosan, végül 1952-ben megnyitotta egyetlen cukrászdáját a belváros, tradicionális olasz negyedében, a Bela Vista-n.
A következő rendelkezésünkre álló adat új szelekről zeng: 1970-ben megvásárolták a mai tulajdonosai és felfuttaták az egyik legnevesebb brazil cukrászda hálózattá. Ma mintegy 17 cukrászdát működtetnek, kizárólag São Paulo városában.
(Az Ofner híres almás rétese.)
A nagyközönség számára fennálló adatok közül csupán ennyit találtam, bár biztos vagyok, hogy akad bőven, aki örömmel megosztaná a cukrászda mesés térhódítását és ott lapulnak a fényképek is valahol egy szekrény mélyén vagy valamelyik nagyobb archívumban. Újabb feladat, újabb ötletek egy kis kalandozásra a múltba, vizuális kísérletezgetésre (akarom mondani, dokumentumfilm készítésre.)
A fogyasztásra koncentrálva, az új tulajdonosok felépítették a több boltból álló hálozatukat, mely főleg a bevásárlóközpontok közönségét, illetve az előkelőbb negyedek lakosait célozta meg. Tény, hogy az Ofnert mindenki ismeri és a legjobbnak tartja.
A kedvenc süteményem a pult ellenálhatatlan, bűvös-bűnös eleme, a Monet névre hallgató csokoládé és mogyoró mousse mini torta. Más süteményről még véleményt sem tudok alkotni, mert amióta felfedeztem, csak ezt eszem. (Gyorsan, bűntudatosan tömöm magamba, ücsörögve egyedül a többi, egyszemélyes orgiát átélő női sorstársam között. Néha váltunk pár zavart pillantást a szelid mamikákkal. Igen, senki nem tudhat erről.)
(Doce Monet)
Az Ofner csak egyike a magyar sütemények brazíliai térhódításának. Mit takar a Doces Húngaras kifejezés?
Na erről egy következő alkalommal.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.