Az hittem káprázik a szemem, amikor megláttam a kis étterem falán a képet a város legimpozánsabb, gyarmatkorabeli stílusú épületéről, amit épp hogy felfedeztünk. São Paulo állam legszebb tengerparti városának, Ubatuba kulturális örökségeként számon tartott épületét csak így említik mindenhol: Hotel e Restaurante Budapest.

Portugál dámákat, dúsgazdag gyarmatosítókat képzeltem el az impozáns épületbe. A sors fintora, hogy a fenmaradt adatok alapján említhetnék a házat eredeti tulajdonosa után, mégis a Budapest 'fogadó' név maradt a köztudatban, amiről semmilyen információt nem találni.

Az épületet 1846-ban építette egy dúsgazdag portugál kereskedő, aki kávéval, gyapottal, dohánnyal, cukornáddal és szeszesitallal kereskedett. Az épület újdonsága volt, hogy az alsó szintet raktárként használta, itt folyt az árukkal való kereskedés, a felső szinten pedig népes családjával élt.

Egyetlen adatot sikerült találni a titokzatos névről, miszerint 1926-ban lett az épületből a fogadó. Illetve ez az egyetlen kép. Tiszavirágéletű, 2 éves pályafutása után pedig semmilyen további információ nem maradt fenn. Tulajdonosa 'bizonyára' magyar lehetett. De ki? Hogyan?  Miért itt? (Látom, következő ubatubai hétvégével sherlock-i küldetésem lesz.)

Az épület ma kulturális központként, kiállítóteremként funkcionál.